2017. július 8., szombat

Politika, Bank, Médi

https://jelenet.blogspot.hu/


Régóta tervezem, hogy véleményem leírjam, a címben említett förtelem-triumvirátus kapcsán. Ezt mondjuk most egy mondatban meg is tettem. A többi csak u.i.:

Sok betegség rágja az emberiséget, sok tévút kívánna szót, sokak szélmalomharca zajlik egyes csatamezők aláaknázott gyepén, de minden vérlázító ostobaság gyökere e hármas fogat.

Elgondolkodtatok vajon azon, hogy mit is jelentenek ezek a népszerű kifejezések, fogalmak, „szakterületek”? Egyszerre jelentenek mindent és semmit, egyszerre uralják a világot és puszta fikciók, egyszerre irányítják ember milliók életét, miközben egy egészséges világ egészséges emberének szüksége egyikre sem lenne.

Mi az, hogy politika, politikus? Az ősközösségben, aki nagyobbat tudott ütni a vadállat fejére, az volt a legértékesebb, így az lett a vezér. Az egyre fejlettebb közösségeknek egyre fontosabbá lett az irányító szó. Így meg is kérték a leginkább rátermettet, hogy vezesse őket. Az alakuló kultúrák a demokrácia gondolata mentén az intellektust, elhivatottságot, szakértelmet helyezték a középpontba. Vezessen a bölcsek tanácsa, döntsenek tudós emberek ügyeinkben, irányítson területeket egy elhivatott „Miniszter”, ami nem mellékesen, eredetileg Szolgát jelent, aki az őt felhatalmazókat szolgálja. S kb. idáig volt értelme a folyamatnak. Utána csak szenny, mocsok, és népbutítás. Emberek belemennek a játékukba, elmennek „választani” a két rossz közül, vagy közönybe süppedve néha csendesen anyázva húzzák az igát. Mi történik itt? Mi van az emberiséggel? Hol marad a kérdés, hogy kik ezek, és mit képzelnek? Hol marad a felismerés, hogy hülyére vesznek minket, s hogy a látszat jelszavak mögött pusztán gazdasági érdekcsoportok, gazdagságukban gurgulázva, habzó szájjal, pénzüket, hatalmukat halmozva, rajtunk rondán röhögve állnak?! Politika… ugyan. Politikus? Választható életpályaként? Kitűnő! Azt gondolom hivatásos állatkínzó, gyerekgyilkos, és megerőszakoló szakokkal is elindulhatnának, ezen logika mentén.

Mi az, hogy Bank, Bankár, kölcsön, kamat? A világ szennye. Eredendően mindez nem létezett, a pénz sem, és mindenki boldogabb volt. Működött, hogy mindenki tesz a közösségért, cserébe gondoskodnak róla. Éppen annyit elvehet, amire szüksége van. Utána a törzsek egymás közt cserélni kezdtek. Kb. eddig volt ez egészséges mederben. Bevezették a pénzt, amit már csábító volt felhalmozni, ami a hatalom sarokköve lehetett. A hatalom további hatalomvágyat szül, ahogy a pénzből sem elég soha. Aztán a számító, mocskos, a témában ügyesen mozgó réteg, megalkotta az említett fogalmak ősét. Hatalmuk növekedett, sokszor országok, uralkodók, milliók sorsát döntve el, majd hajtva rabigába gyakorlatilag a civilizált világ egészét. Ma már kikerülhetetlen hálójuk, s ha tisztul látásod, felismerheted, hogy esélytelen kis halként vergődsz te is, a fizetésed, vásárlásaid, hiteleid Bermuda háromszögében. Kedves mosollyal áltatva adják el portékájukat, mire soha nem is lenne szükséged, ha ők nem is lennének. Az átverések netovábbja a gondolat, hogy a bankrendszerre szükség van. Termékük a gazdaság drogja, melyről nem tudnak lejönni, s kiszolgáltatottságuk bármire képessé teszi a vállalatokat!

Mi az, hogy Média? Csodálatos, kb. mindenki által vágyott munkaterület, a mindent átható hírözön, akár a radioaktív sugárzás, kápráztat és öl. TV, rádió, hírportálok, újságírók, médiasztárok, s a mögöttük vezénylő mágnások. Ha a Tv-ben benne volt, akkor az úgy van! Ha sokat mondják, elhiszem! Ha plakátokon erőszakolják meg agyam, akkor az csak megragad, akkor már inkább hagyom magam, töltsék rajtam kedvük, helyezzék belém nemi szervük, hátha így hamarabb túl leszek rajta. Meghalt, felrobbant, drágult, elárult, felszólalt, majd egy aranyos panda. Gombás fertőzés, fejfájás, hasgörcs, reflux, áradó menses, majd a cukorba mártott hurka. Levezénylik, hogy mit gondolj, érezz, higgy és zabálj, megmondják ki barát, ellenség, hogy ilyen apróságokkal te már ne is babrálj. Csoda ez, az új hatalom és vallás, s híve, tagja, áldozata még az is, ki bőszen tagadni próbál. A tömeg sodra, a pszichózis e formája viszont mindig is jelen volt. Mindig voltak „tanítók”, ámítók, szónokok, azonban korunk sajátja, hogy a technika eszközei így berágták magukat minden percünkbe.

Hogy van e, ennek ellenszere? Úgy vélem a lejtőn már megállni nem fogunk. Talán, az elkerülhetetlen orbitális csattanás után, tanulva példánkon, végig tekintve a romokon, valami jobbat építhet majd, egy nálunk okosabb generáció, faj, társadalom.


Nincsenek megjegyzések: