2016. május 1., vasárnap

Memento Mori



Hamuvá lettél,
Léted korlátait lépve át,
Fakasztottál könnyet,
Örökítve fájdalmaid sorát.

Meggyötörtettek, s meggyötörtél,
Emberin, erőből gyengén,
Ahogy a megfeszíttetett is,
Gyűjtötte sebeit testén.

Ott volt velünk,
Fehér rózsáid felett,
Felszabadíttatott lelked,
Ki itt élt, aratott, s vetett.

Szórtál magot, s neveltél,
Keserűt, édeset,
Búsulva, nevetve élve meg,
Mi felépült, s mi elveszett.

Nyomorba is sodortál lelkeket,
Szereped része ez,
Isten néha érthetetlen módon,
Táblánkra feladványt szegez.

Megbocsátom hát vétkeid,
Ahogy hitem szerint Te is teszed,
Simítom ősz hajad, s rád hagyom,
Fehér rózsáim, kertedből Te szedd!

Nincsenek megjegyzések: