2013. szeptember 8., vasárnap

Árva bűnök

     
     Keserű a kávé ma reggel. Keserű az ebédlő piszkos üvegfalán becsurgó őszi napfény is. Keserű a pillantása a lakótársaimnak is, a szemközti asztalnál. Halk kanálcsörgés, kevésbé halk szürcsölés, szótlan, távolba révedő pillantások, távolból szűrődő kutyaugatás, még távolabbról szűrődő, elvesztett sóhajok. Tétován, botjával mellettem elvánszorgó ismerős. Halovány, biccentő mosoly. Azt hiszem, együtt készültünk a versmondó versenyre, vagy az nem ő volt!? Talán megkérdezhetném - Hogy van? - de hát hogy is lenne. Ahogy tegnap is volt. Betegesen, öregesen, ritkán látva a látogató, oly elfoglalt rokonokat… ahogy én is.
   
    Nemrég költöztem ide, az idősek otthonába. Kicsiny a szobám, de szeretem. Kevesebbről kell gondoskodjak. Nincs az a nagy ház, meg a kert, a sok gond, a sok tennivaló. Minden nap gazolni, locsolni. Nem való az már nekem. Mióta Papa meghalt, minden rám maradt. Gyerekekre, unokákra sem számíthatok, hisz mind megy a maga feje után. Áldom az eszem, hogy így gondolkodtam, hogy befizettem ide. Itt közel az orvos, a gyógyszert a szobámba hozzák, főznek rám, semmi gondom! Még fodrász és masszázs is van az épületen belül. Van szép park, ahová kimehetünk, van könyvtár, programok. Nemrég, farsangkor Chaplinnek öltöztem. Volt kalapom hozzá, sétapálcám, Hitler-bajuszom, meg minden. Nagy sikerünk volt. Szóval remekül érzem itt magam. Itt legalább… van, ki gondoskodjon rólam öreg napjaimra…
   
    Annyi mindent megtettem érted Unokám, annyit fáradtunk Papával, dolgoztunk, csak azért, hogy titeket felneveljünk, hogy szegény Anyátok halála után megadjunk mindent nektek. Öcséd olyan ügyesen csinálja. Ott dolgozik külföldön, megházasodott, sikeres, vállalkozó. Elvégzett annyi iskolát. Nem értem te miért vagy ilyen. Miért nem kapod össze magad, házasodsz meg, állapodsz meg egy helyen. A munkahelyeket is csak váltogatod, és velem is hálátlan vagy, pedig szegény Papáddal mit megtettünk értetek! Gondoskodtunk, megvettünk mindent, és mindezt annyi idősen! Tudod, milyen nagy dolog ez!? A Szomszédasszony is mindig mondja – Igazán csodálatos, és becsülendő dolog, hogy ezt ennyi idősen elvállaltátok! – és ez bizony így is van Kisunokám!!! Egyél még fasírtot! No, hozom a süteményt is! Vegyél még!
   
    Jaj, végre hogy megérkeztetek! Tegyétek le a kabátokat ide! Ja, hogy nincs már hely. Na, jól van, gyertek, hogy vagytok!? Egyetek még fasírtot! Hozom már a süteményt is! Hogy vagy Fiam? Mi van veletek? Jól vagytok? Mosógép működik? Ugye milyen jó a Mama, hogy adott pénzt rá!? Há’, mi lenne most veletek nélküle!? Öhömm… Ugye? Öhömm… És a kislánynak a ruha, amit vettem? Miért nem azt adtátok rá? Legalább fel lenne öltöztetve az a gyerek így karácsonykor. Öhömm… Ugye milyen jó az öreg Mama azért, hogy vesz ruhát is!? No, de hozok még fasírtot! Egyetek! Van még a konyhában! Van sütemény is! Öhömm… Hogy, már mentek is? Miért? Hová rohantok mindig? Na, jól van. Aztán vigyázz ám a csizmádra! Ugye ezt vettem két éve? Öhömm… Igen… jót beszélgettünk. Vigyetek az útra hazafelé fasírtot! Hogy nem kell? Jól van! Menjetek. Puszi-puszi-puszi…
   
    Meghalt a Lányom. Hogy tehetett ilyet?? Akarom mondani… szörnyű baleset. Mindig is őrült egy lány volt. Hogy állhatott össze azzal az emberrel!? Mit képzelt! Én megmondtam, hogy rossz vége lesz. Most meg… itt hagyott két gyereket a nyakamon! Nevelhetem fel őket is öregségemre, de hát mit is tehetnének szegény árvák!? Csak mi maradtunk nekik Papával. Fel kell szépen neveljük őket. Bár nem értem Fiamnak is mi baja mindig velem? Miért iszik, agresszív, és veri a családját!? Én megtettem mindent!! Ugye? Én jó szülő voltam! Megadtam mindent a Fiamnak is, Lányomnak is. Kemény kézzel fogtuk őket Papával, az igaz, de úgy is kell azt, hogy ember legyen belőlük! Bár most jött ki Fiam az elvonóról, meg volt az a rendőrségi ügy is, mikor kórházba juttatta a feleségét… Megbolondul néha az az ember, de hát az ital, az a hibás! Ugye? Miért iszik? Pedig élhetne szépen. Most romlott el a mosógépük… úgy sem tudnak venni. Nincs pénzük. Már célozgattak rá. Biztos pénzt kérnek majd. Kicsit hagyom főni őket a levükben, hogy értékeljék, amit adok! Aztán… igen majd aztán adok pénzt nekik.
Most viszont gondoskodnom kell a temetésről! Jaj, jaj! – igen szomszédasszony – szörnyűség ez! Itt maradtam ezzel a két árvával. Hát ki más segítene rajtuk, ha nem én. Hogy a Lányommal volt az a rengeteg ordibálás? Hogy elmenekült az a lány tőlem? Miket beszél maga meg? Na, menjen innen, amíg szépen mondom!
Azt az átkozott Apjukat meg kiforgatom mindenéből! Ő tett tönkre mindent! Ha nem állt volna össze a Lányom vele… No, de egy fillért sem fog látni a házukból! Az kéne még csak! Nem érdemel semmit az a semmirekellő! A gyerekeket sem hagynám rá. Mi lenne belőlük!?
   
    Mennem kell, gyorsan! Megint kapok a hátamra a vesszővel, ha nem igyekszem a mosogatással. Aztán az állatoknak is enni kell adnom… Jajj, csak el ne feledjek valamit. Apám itt fekszik részegen, és Mostohaanyám mindig csak üvölt velem. Bezzeg a nővéreimmel sosem. Nekik nem kell dolgozni ennyit a ház körül. Akkor sem sírok. Gyűlölet lángol a szememben, ahogy látom a piszkos ablakon, ahogy bent féltestvéreim babákkal játszanak. Én hordhatom a vödörben a tápot az állatoknak itt kint, a hidegben.
Karácsony… Az meleg, és odabújós, ott bent a tűz mellett. Az jó illatú, édes, a sütőből terjengő. Azt hiszem… Én nem érdemlem ezt meg. Anyám meghalt. Nekem szeretet nélkül kell boldogulnom. Behúzódok az istálló sarkába. Itt nem fognak keresni. Itt van a kuckója a kukoricatorzsa babámnak. Csináltam már neki hajat, és szemet is.
– Tudod baba, neked sem szabad ám csak itt lustálkodnod! Soha nem lesz rendes felnőtt belőled, ha csak itt fekszel! Holnap segítened kell a munkában! Jó? Mert különben nagyon megdádázlak ezzel a vesszővel! Értsd meg, neked nincs Anyád! Téged senki sem szeret! Csak rám számíthatsz!! No, jól van, gyere… most lefekhetsz ide. Ugye milyen jó vagyok hozzád!? Gondoskodok rólad. Nézd csak, csinálok sárból egy kis fasírtot neked. Nagyom fincsi. Gyere, egyél! Vegyél még belőle! Holnap talán süteményt is készítek neked. Ugye milyen jó, hogy vagyok neked… kis árva torzsababa…

Nincsenek megjegyzések: