2013. június 7., péntek

Jön az ár!




Jön az ár!
"Ki tudja, hol áll meg s kit hogyan talál meg?"

Katasztrófa, összefogás, hírérték vs. ostobaság, parasztvakítás, terelés.
Vajon ha ezer évig élnék még, láthatnám ráeszmélni ezekre az egyszerű evidenciákra embertársaimat?

A gátakat nem lehet az égig emelni! A folyók egyre szűkebb keretek közé szorulva, természetükből fakadó áradásuk során emelkednek, s borzasztó erőkkel feszítik korlátaikat.
Büszke betonvárosok épülnek, egyesek "kaszálnak" az ártéri területek értékesítésekor, s azt hiszik, birtokba vesznek, azt hitetik el, mi vagyunk fölül.
Ömlik a víz, ömlenek a hírek, dőlnek a nyakunkba a számok. Milliárdnyi forintok, s milliónyi zsákok. Folyik a jó magyar forint, ki tudja, merre viszi a Duna árja. Ki megmondhatója, afelé kevés már az árja.

Menni, pakolni zsákot, szerepelni a médiában, hogy lássák, én is ott voltam a "párton". Tudni, megélni, mondani, megvezetni, "politizélni".
Rég nem látni már azoknak a zsákoknak a mélyét, hogy mit is rejtenek, csak a velük terelt nyájat látni, elfolyni, balga mélaságban, hordalékként a saját hazájában.

Van minek természete nem betörhető, van hogy engedni kell, hogy kitombolja magát. Szétterülve az ártereken, hagyni, nyugodjon haragja. Ostoba ki elhiszi, győzhet az elemekkel szemben, aki nem hajol meg az erektől, a folyamokig duzzadó erő előtt. Hisz testvérünk ez az oly sokszor csendesen, simogatón, medréből tápláló, de máskor őrült, kire kényszerzubbonyt húz a család, s veszettül habzó száját tömik rongydarabbal, el ne harapja nyelvét. Bár haszontalan része is lenne ez, hisz szólni nem fog, talán már soha.

A folyók egykoron szabadon áradtak, megkapták kívánt terük. Maguk véshették medrüket. Áradásuk csillapodván hátrahagyták hordalékuk, termőbbé téve a meddő földeket, alakítva, újrateremtve élővilágát. Aztán eljött a hazugságok, a multik "Cora", mikor életünkbe "Auchan" a profit diktálta rend, s csak mosoly tárgya a józan paraszti ész.

Emeld egy percre magasba a zsákot tömő lapátod, karod, szavad, tollad, véred, s bármivel is teszed, mit tenni diktál szíved, s

"Jegyezd vele az égre
Örök tanúságúl:
Habár fölűl a gálya,
S alúl a víznek árja,
Azért a víz az úr!"

Nincsenek megjegyzések: