2012. február 11., szombat

Szeretők, szajhák, szilánkok


R., Te ki a világra teremtél, ki elsőként női csókokkal borítottál, ki mindenek előtt gyűlöltél, s áldottál, ki keresztül engedtél vergődni testeden, lelkeden, csalódásodon, csatakos megcsalatásomon. Főhajtásom fájdalmadért, köszönetem fájdalmamért, s imám elveszett lelkünkért. (Hozzá kell tegyem, hogy nehéz kenyér ám megörökölni, önpusztító hajlamod, a világot csak másként látni képes tudatod, és szexfüggő mivoltod.)

T. voltál az első, ki fájtál is. Szűzi volt játékunk, játékod, de mégis tanultam tőled. Megtanultam fájni egy lányért, egy nőért, egy vágyért, egy ideáért.

Gy. bűvölt el, hajtott mohó vágyba. Először érezhettem titkait, s vágytól borzongó bőrét a bőrömön egy nőnek. Egy nyári gyönyörű dallam voltál, mi ugyanolyan könnyedén szállt tovább, ahogy érkezett.

I. volt az Első. Kéjvágytól remegő kamasz szemeim ragadtad magaddal azon a forró nyári napon, s nem is engedted őket, míg a langymeleg éjszakába nem üvölthettem felszabadultan, hogy hímmé lettem. Tanítottál, s tanítottalak, s pihegve bámultuk a plafonon a fényjátékokat, míg a távolba nem vészett, gyermekded csodánk.

É. –t sodorta az ágyamba az ég, a düh, a vágy, a bosszú, az akarat. Apám után szabadon, a hülyeség minden határon túlmutat. Kéj volt, harag, elégtétel. Pár kielégülésre éppen elég. Éppen érdemeid szerint.

I. következett ismét, bár egészen más csodát hozó, hisz gyermekeim hozta-e világra. Hálám érte, s remélem a világ is hálás lehet majd e tettünkért, s nem lesz hiába való, e két, e sárgolyóbisra csöppent lét! Furcsamód nem emlékszem ránk. Mintha nem is lettünk volna egy pár. Valószínűtlenül ködbe veszel, akár csak gyermekkorom. Ennek ellenére, a tőlem telhető jóakaratom sokkal jobban elkísért, kísér, és kísérteni is fog, mint azt gondolnád! Nyilván a közös gyümölcsünkből fakadó tiszteletem okán.

A. látott meg, s láttam meg Őt, a valószínűtlenül szép nyári Duna parton, az egy évnyi haszontalan kapcsolatok hajszolása, a tengernyi, sportszerűen űzött szexualitás után. Egyikünk sem akart kapcsolatot, de hamar rádöbbentünk, hogy egymást viszont nagyon! Máig vallom, hogy életem nagy szerelme vagy! Elsöprő volt, amit megéltem irántad. Életemben először éreztem, hogy hűséges szeretnék lenni valakihez, mert annyit jelent nekem! A fergeteges egymásra találás, szerelem, szeretkezések, évek, veszekedések, szétszaggattak minket, de ugyanezzel a fergeteggel tudtuk vágyni egymást, míg a józanság fuvallata el nem sodort mellőlem. Később, a sors játéka folytán, kaptunk még egy leckét, megtanulva, hogy ami véget ért, az nem véletlen ért véget. Összetörted a vázát, ami lelkem díszpolcán voltál nekem, s talán én is hasonlót tehettem veled. Utóbbit nem tudom biztosan. Talán keményebb, számítóbb, ridegebb, voltál Te mindig is, mint hittem. Nem tudom, de Te vagy A Szerelmem. Az elveszett, siratandó, talán soha nem is létezett, mégis kergetett, egykori, másik felem.

I., Te voltál az, aki egy voltál a randik sorában. Mikor siratva Kedvesem, vetettem bele magam ismét az ostoba nőfalásba. Szégyenem, hogy hozzád hasonlóakat is megbántottam, de tudod, valahol bosszúra szomjazott bennem az elhagyott, átvert, csalódott, eldobott, kiürült lelkű kisfiú. Nem mentség, tudom. Sok nehézség után, nagy öröm volt számomra, hogy Barátomnak tudhattalak, még ha meg sem érdemli ezt, egy magamfajta alak. Még, ha ilyen nem is létezik valójában…

B. kápráztatott el, abban a kávézóban, a temérdek unalom után. Valami csoda történt ott, melyet csak sokkal később értettem meg. Lapos, ostoba, érdektelen, érdemtelen, sőt, néha aljas, lealacsonyító, lelket csorbító, menekülésért ordító, kullancsként vértszívó, egymásba két nyomorékként kapaszkodó, a vaksötétben egymás nemiségén csüngő kapcsolat lett ebből. Aztán mikor a józan ész véget vetett ennek, csaptak arcon az égiek, talán minden eddigi bűnömért, s tettek szerelmessé ebbe a buta, de valahol mélyen szeretni valóan tisztalelkű lányba, akivel talán még dolgunk lett volna egymással. Életem legnagyobb fájdalmát éltem át, ami pár hónap alatt évtizedeket öregített rajtam. Mostanra azt gondolom, szükségszerű, és megérdemelt büntetésem volt ez. Nagyot fordított szexuális viselkedésemen, értékrendemen, és az ilyen irányú szükségleteimen, vágyaimon, felfogásomon, kötődéseimen mindez. Alapvető változást hozott életemben a befejezése, ennek a tartama alatt semminek, nulla kis szexuális viszonynak gondolt történetnek.

K. volt a béke, nyugalom, megértés, ölelő teljessége. Talán maradék eszem vesztem a történtek után, ha ő nem jön életembe. Köszönet érte!

S1 –el megismerkedtem, S2 sikított az ágyamban, S3 –mal fájdalomba ihlettük egymást, de S4 csak elment vadászni, célja pusztán, hogy végre valaki prolivá lője, így aztán az iciri-piciri ötödik S, amit főzött, azt jól megette!

A. talán érdemtelen is ebbe a sorba, hisz a ribanc, egy éjszakás szinten maradtakat sorolni kevés lenne e tervezett terjedelem, de köztünk valami átlag felett volt a gerjedelem. Bár ki, távolról sem teljesedett, azt hiszem, sokkal több van benned! Megjegyzem, azzal hogy ezt rejtve tartottad, nem ártottál, hanem a legjobbat tetted!

E. következett a sorban, minden színével, rebegő pillával, bonyodalmával, izgalmával. Emléked csak sár, és mocsok, melyen magam is álmélkodok.

Lányok, Hölgyek, Asszonyok, a 13-ból kimaradtaktól elnézést kérek, vagy éppen szívesen, mert néha azt is értem mit nem kéne, a jelent diszkréten tisztelem, s olykor-olykor szándékosan rosszul emlékezem!

Nincsenek megjegyzések: