2012. február 8., szerda

Szív-ás


Belegondoltatok már, hogy mennyire átverés, mikor szívünk valakiért megdobban?

Valósnak véled, s rajongod a magadból, újonnan választott vásznadra kivetült képet. Majd csalódsz, hibáztatva a rád értetlen pislogót, hisz kidörzsölted szemedből az álmot. Később, eltávolodott jövőtök során, nyugtalan forgolódó éjszakán, szíved legmélyebb bugyraiból bukkan elő, a közös fonalatok végén még mindig vergődő Kedvesed, más fröcsögő vágyát enyhítő, hányingerrel kergető, ragacsos képe… Homályból érkező, és ködbe is vesző fájdalom, miről ködösen szól, s álomba fáj dalom. Játék ez. Valakik buta játéka velünk. Agytekervényeket, s szívörvényeket kaptunk, hogy véres valóságshow-jukban, piciny gladiátoraik legyünk. S még azt is elvárnák, hogy programunk szerint, szenvedni vágyjunk, egy kísérleti fehér egérnél ostobábban, kavarodva a labirintusunk csapdákkal teli zugaiban, újra meg újra remélve vigaszt, egy másik bábban. Csúnya játék ez, bár jó a grafikája, de azt hiszem, a rossz dobás, nem lehet a bábu hibája.

Nincsenek megjegyzések: