2011. július 9., szombat

Jinx


/A vers mindig szebb, mint az ihlető valóság./


Kegyetlen téptelek, mint száradt kórót
mert nem láttam gyönyörű kalászod
áthatolt testem tábládon
vakon mint részeg vándor
tapostam áldott termésed
faltam illatod, én éji fantomod
reményed koporsóhordozója
s kábulatba ringatód lettem

örök gyászomba foglalom neved
vésem kő szívembe mementód
érzem kéjektől rezdülő minden tagod
kiégett tarlód könnyemmel áztatom
őrületben őrlődik olajcseppé magom
s lágyan csordulva, ízem bőrödön hagyom.

5 megjegyzés:

Lili írta...

nagyon szép!

Aurora Irrealis írta...

Örülök hogy újra itt látlak Lili! ;-) Köszönöm!

kata írta...

... erotika, de nem önfeledten.
*****

Málna írta...

éreztem

Aurora Irrealis írta...

Jó hogy jöttetek olvasni! :-*