2011. július 19., kedd

Gyorshajtás II.

                
            A svédasztalról loptak egy halom kaját, majd elhagyták a buli színhelyét. Kézen fogva sétáltak, némán… két ismeretlen, ismerős… szövetségbe forrt vétkesek… A szobába érve, bekapcsolták a tévét, elszívtak egy cigit, ettek, vodkáztak… A fiú terve az volt, hogy lezuhanyoznak, és megszabadulva izzadtságuktól, újabb szexuális játékokba kezdhetnek, hisz vágyott a még a lányban rejlő ki nem aknázott lehetőségekre. Amanda kortyolt a vodka tonikjából, majd eldőlt az ágyon. A fiú látta a mini alól kivillanó combfixes harisnyát, és tudta, hogy nincsen rajta bugyi. Finoman hozzáért a kába lány térdéhez, aki erre széttárta combjait. Noé még nem látott ilyen gyönyörű puncit! Megszállottja volt a női testnek, de ez felülmúlta mind azt, amit eddig már látott. Nem tudta nem megtenni! Odafeküdt és a lány combjai közé túrta fejét! Csodálatos volt az íze, az illata, nem úgy, mint pár korábbi rossz tapasztalata esetében. Úgy érezte, ennél szebbet még nem látott! Finoman ízlelgette, körbenyalogatta, mintha kedvenc süteményét tették volna az asztalára… először csak a krémből nyalogatott, hogy külön-külön is érezhesse, kiélvezhesse az ízeket… majd mélyebbről egy nyalásnyi… és mennyire más az íze… most a combján az izzadtság cseppeket… most a makulátlanul borotvált szeméremdombot… s élvezete határtalan volt. Soha nem hitte volna, hogy ez a lány, ilyen titkokat rejteget! Egyre mohóbban falta az ízletes finomságot, s szinte önkívületbe került a kéjtől, mikor érezte, hogy a lány nem bírja tovább, s ekkor ritmikusan, s mélyen beszippantotta a csiklóját és minden rezdülését megélte annak, ahogy a lány elélvez!
Hamar kiderült, hogy Amanda fehérmájú. Nem tudott betelni a kéjjel. Éppen szusszanásnyi szünet után már a fiú farkát szopta, majd ráült. Nagyon lassan, nagyon érzékien, sok év alatt kigyakorolt mozdulatokkal, tudta hogyan tudja elnyújtani élvezetét… ringott Noén, lehunyt szemekkel, fel-felnyögve… irányítva a fiú kezét, hogy erősen karmolja végig hátát, hogy erősen üsse fenekét… s a lány élvezete úgy tűnt a végtelenbe nyújtható. Egyre durvult a játék, s ő egyre hangosabb lett. A hosszas játszadozás után, beleegyezett, hogy fokozódjon a tempó. Magára húzta a fiút, aki hátulról hatolt be, és nagyon keményen folytatták. A lány szájára szorította Noé a párnát, hogy a szomszéd szobák kevesebbet értesüljenek a náluk zajló eseményekből, bár ha meggondoljuk, remek PR is lehet ez, ha ott is potenciális partnerek laknak, akikkel az ember kacér pillantásokat vethet, a másnapi reggelinél! Karmolás, ütések, sikítás… kemény mozdulatok… és Amanda ismét elérte a csúcsok csúcsát, s vele együtt Noé is! A magasba szálltak, s a mélybe zuhantak egy pillanat alatt, majd félájultan hevertek egymás mellett az orgazmustól megszédülten…
- Ez Te voltál? – kérdezte a lány lihegve.
- Háááát…. valami közöm asszem volt hozzá… - mondta Noé, szintén kapkodva az oxigént.
- Ez eszméletlen volt…
Mikor szinte meztelenül kimentek a teraszra dohányozni, már a hajnal fényei látszódtak a horizonton. Gyönyörű fényjátékokat produkált, a fákon átszűrődve.
- Nézd, milyen csodálatos! Innen nézd! – mondta Amanda kislányos örömmel.
- Aha, látom! – mondta Noé olyan pasisan.
Átölelte partnerét és közben arra gondolt, hogy ez a lány talán soha nem fogja megtudni róla, hogy az ilyen szépségeit a természetnek mindig ő szokta hamarabb észrevenni, megcsodálni, és hogy ebben mennyire hasonlítanak. Azonban ez feltehetően mindegy is lesz, egy ilyesfajta kapcsolatban… de mi is ez közöttük? Olyan jó érezni most is őt – gondolta – hozzám bújik, ahogy a szerelméhez bújik az ember. Vigyázzuk egymást, és közösen csodálunk, érezve s élvezve kölcsönösen a másikat.
- Olyan jó veled! – mondta Amanda, és annyira őszintén vackolta közelebb magát a meztelen férfitesthez a holdfényben, hogy Noét elöntötte valami furcsa melegség, s ha csak egy pillanatra is, de szívük egyszerre dobbant.

                Reggel nyűgösen ébredtek mindketten. Bár kielégültek az este, valahogy mindkettejükben benne volt, hogy nincsenek a helyükön a dolgok. Elmentek reggelizni, majd mivel szerencsére csak délig kellett elhagyni a szobát, még volt idejük összepakolászni… Eközben úgy esett, hogy nem hagyhatták ki a fennmaradó időt, s egymásra vetették magukat. Már jobb kedvűen, reggeli, kávé, bagó után. Csókolóztak, majd a jól bevált lovaglás következett lassú tempóban…
- Csodálatos, ahogy érzem, hogy kitöltelek! – mondta Noé.
- Igen, csak ne gyorsabban! Csak így! Ez fantasztikus! Karmold végig a hátam! – felelte Amanda.
Hosszas lovaglás, vonaglás, és kéjes sikolyok után, a fiú váltást javasolt.
- Szeretnék a szádban elmenni! – mondta.
- Remek ötlet! – és már szopta is a meredező péniszt.
Kis idő multán a fiú lejjebb irányította a fejét, és először a heréjét, majd a fenekét, majd mindkettőt felváltva nyalatta a lánnyal, amit mindketten iszonyatosan élveztek! Közben a lány fenekére hatalmasakat ütött, amitől az még jobban bevadult. A hosszas nyalakodás után, a fiú mélyen lenyomta a lány torkán a farkát, és hatalmasat élvezett belé, melybe a lány is beleremegett. Míg a lány elment zuhanyozni, a fiú elégedetten levette a rejtett kamerát a szekrény tetejéről, melyre általában rögzítette partnereit az archívumának.

                Az autóban hazafelé beszélgettek. Noénak volt már korábban egy partnere, akivel szexuálisan hasonló magaslatokat éltek meg, de egyáltalán nem illettek össze az élet más terén. Ugyanezt érezte most is. Aztán az esti összebújásra gondolt, az érzékeik találkozására, és oktalansága ellenére, elmondta Amandának, hogy ő szeretné, de csak akkor maradhat kapcsolat közöttük, ha más nincs ő mellette, mert neki kizárólagosan kell birtokolni a Nőt, aki az övé, akit szeret! Nem osztozhat rajta, és úgy érzi, az este történt köztük valami! Vagy választhatja az eddigi szabadságát, a szeretősdit, de akkor köztük vége. Erre a lány, igen rövid gondolkodás után, igen magabiztosan felelt neki.
- Akkor vége!
Noé meglepődött… nagyon piszkálta a büszkeségét… bár valahol tudta, hogy pár jó szex után nagyon szabadulni akarna ettől a lánytól. Arra gondolt, hogy ugyanilyen odaadón bújik egy profi a másik szeretőjéhez is. Báááár… nem is adtak esélyt egymásnak a megismerésre. Talán ennek éppen ennyinek kellett lenni!? Újabb lecke az élettől? A fiú átgondolva mindezt, már tudta, hogy jó ez így, hogy így kerüli el az újabb belebonyolódást valakibe, de feszültségét ki kellett adja, és beszélgetni már nem volt miről, már nem volt miért, ezért a gázra lépett! Az autó felhördült. Az autópálya elég forgalmas volt, az eső szakadt, mégis száznyolcvan felett előzgette végig a sort, a sávokat váltogatva, villogva le a sokkal lassabban haladó, sokkal jobb autókat. Eljátszott a gondolattal közben, hogy ez remek alkalom a végre… mire már sokszor vágyott…
- Ennél a tempónál biztosan nem éljük túl, ha félrerántom a kormányt, és megpördülünk! – mondta hosszú hallgatás után a lánynak.
- Talán nem is baj! – válaszolta.
- Tudod, hogy ez ribanckodás amit csinálsz?
- Igen!
- És mennyi a tarifád egy ilyenért?
- Az a kurva, aki pénzért csinálja! Én csak az élvezetért teszem! És igen, ribanc vagyok! Nem érdekel, mit gondolsz, vagy gondol bárki! A saját szabályaim szerint élek, mert így akarom!
- Végül is, ez korrekt, azt kell mondjam! Csak tudod, az igazán fair az lett volna, ha mindezt előtte mondod el, hogy eldönthessem, le akarok-e feküdni veled!? Mert nem, nem akartam volna örömöt szerezni egy ribancnak! Az este pedig… azt hiszem játszottál az érzéseimmel…
- Most csalódott vagy? Haragszol rám?
- Hogy rád? Nem! Dehogy! Illetve egy kicsit, azért amit az előbb már elmondtam, de nem érdekes… Magamra haragszom, mert súlyosan csalódtam az emberismeretemben! Mert belementem ebbe!
Az esztelen száguldás lassan véget ért… elérték Pestet… még mindig feszült csend… csak a rádió… melyet Noé felhangosított, hogy ne kelljen tovább társalogni.
- Azért hazaviszel? – kérdezte igazi számító kurva módjára Amanda.
- Csak ennyi érdekel? Tényleg? – de ezt nem mondta ki a fiú, csak gondolta…
Egy közlekedési csomóponthoz érkeztek, ami jó volt a lánynak.
- Megérkeztünk! Innen könnyen hazajutsz a metróval.
A lány gyorsan szállt ki az autóból, mint a rossz gyerek, amikor tudja, hogy iszkolnia kell.
- Könnyebb így neked, hogy elmondtam, hogy én ilyen vagyok!? – kérdezte.
- Miért lenne az? Magamban csalódtam, s nem benned! Szia!
- Szia! – válaszolta Amanda, és a fiú már padlógázzal el is hagyta a helyszínt…
Átment pár piroson… átment pár csalódás emlékén… elmorzsolt pár könnycseppet… elmorzsolt pár bennszorult reményfoszlányt… és tudta, hogy az Égiek újabb leckéje megint arról szólt, hogy rossz úton halad. Hisz ha nagy sebességgel éled az életed, hogy hamarabb célba juss, de éppen a rossz irányba haladsz, akkor sokkal hamarabb távolodsz el, maradék esélyed délibábjától is.

Nincsenek megjegyzések: