2010. szeptember 6., hétfő

Nyílt levél egy kudarcunk után




Még hogy feloldozást!?

Hát mi mást,
hozhat fel az öntelt,
élni vágyó, vagy vágyni élő,
lélek emelni nem elég előkelő,
fáradtan bagót bagóra váltó
megváltójáró váró,
álmatag szemű?
Az ihletett s az ihlető,
múzsáját szemével
automatizált szárítójában kergető,
ki all in játszaná,
ha lenne mivel az érzelmi pókert,
s dobná a közösbe a maradék életet
szeméből,
szememből,
kicsorduló könnyekre csodálkozva,
egymás szökőkútjába új hitet dobva.

Hitetlen csordulva túl,
a harmadik sós könnyfagylaltot nyalnád,
ha nem lenne ez is kevés neked.
Vagy nekem?
Remélhetem?
Leszel remény nekem?
Játszunk újra iskolást!
Hidd el hogy az új nap új, s nem látomás!
Hidd el hogy mi fáj, az kell hogy fájjon,
hogy álmos szemed tisztán
nem kell lásson,
s lóghat lábunk gondtalan a patakba,
mert merjük,
mert nem félünk
merülni a vágyba,
mert előbb-utóbb
ki kell lyukadjon fejfájásunk kádja.

Nem!
Ez nem az út,
csak felhők közt szálltunk kicsit.
Magasztosnak hitt pillanatok,
hol az orál s az anál az úr,
s az ég azúr,
feltörni látszik a kétely,
hogy bizton ez az a hely,
ez az az élet,
mihez nem ragaszkodni lenne a vétek?
Gondold át újra s pörgess!
Szerencséd kerekén
kerékbe tört íriszed,
de még hiszed,
hogy bármire várni nem akármi!
Akárki vagy bárki
bármit is állít,
állítani érdemes,
csak ne kelljen análist!

Ébredj már!
A szobám falán
körmét koptató magány
túljárt mindnyájunk agyán!
Gyarló létünk
s balga reményünk
lenne minden?
Remélni hogy kitart és átölel?
Hogy még holnap sem megy el!
Ha meg elmegy,
akkor csak velem!
S remélni hogy hatvanon túl majd legalább
jól remeg a kezem?

Tényleg ennyi lenne?
Vagy van hogy még megcsillan
a kapaszkodókat elengedő elme?

Szégyen és bánat,
mikor egy hozzád mérhetőt
legyűr a kor, a csavarok. S oly fáradt,
hogy hinni szeretne vakon,
s élni, akár egy megbecsült flakon
egy abc polcán.

S hol marad az orkán?
Mi nem tűr meg ráncot
ezeréves büszke arcán?
Hol marad mi égetett belőled?
Mitől érdem volt hamvadni?

Parazsadnál
szalonnázni gyűltünk,
csámcsogni mélán.

Halotti torod korábbi,
mint hogy sajátom
túltoltuk Bélám!

Nincsenek megjegyzések: