2010. július 30., péntek

Eszmélet




 
Falra hányt emlékekből
Lecsorgó
Ragacsos képek-be-száradt
Vágyamból tehetetlen lógó
Szerelemnek hitt
Félelmem tépem-szét-árad

El-s-meg-ragadt feltörő
Egyszerű fényed
Hát megragadtam torkom,
Értelmem el-s-meg-veszett
Bennem szorult táncod
Szakad-hat-atlan forgom.

Hajad illatába temetve
Kielégülve végtelenszer
Ösztönlényként, míg az agy kihagy,
Voltunk mindenség egymásnak
Voltunk a remény, a gyógyszer
Mégsem tudtam így meg, hogy ki vagy!?

*

Az oka fogyott sorok után végre
Kibámultam a gyötrő sötéten ölelő égre
S villám kényszeríti térdre tudatom!
Csak olcsó menedéket keresett
Kicsiny remegő lényedben
1 halni vágyó, hontalan, egoista barom.
 

Nincsenek megjegyzések: