2010. július 15., csütörtök

Utad




A remény halna meg utoljára?
vagy már kormányos nélkül siklik a gálya?
kérdésekről szól az élet
bár választ gyarló lényed nem remélhet
tedd fel, s légy rá büszke
vagy csak mosolyogj balgán
légy boldog birka
vagy légy a légy a hátán
szólít az élet igenlése
zsigerből talán
de átbillenhetsz váratlan
szabad értelmed tűfokán
s szabad akaratod jogán
lépni mersz
vagy merni félsz?
csak éhséged csillapítanád?
hát furakodj a sorban legelőre
megnyugtatón terelnek már
ma is a megszokott legelődre
s hizlald haszontalan tested
ahogy rabszolga életed
minden percében tetted
megszégyenítve a szellem
tudat, akarat, remény és szerelem
az értékek mélyen temetve
várják a jégkorszak végét
hol kicsiny félelmeid
őszinte rettegéssé cseperednek
s végre teremtőnk akarata szerint
teremteni is mernek, talán
döntést hozni
ölelni
szenvedni
csillagokba bámulva
remegni
vágyba ájulva
gyermekként ámulva rá minden újra
bevilágítva tudatoddal, tudattalan útja
majd megvilágosodott éned engedd a kormányhoz
s gyermekként megkezdett mondatod, magad le is zárod.

Nincsenek megjegyzések: