2009. május 20., szerda

Töredékek




Remegő függönyön átszűrődő fények,
prizmádon megtörve csodává lettek.
Gyermekin elveszve,
józanságom a múlté.
Ámulni vágyom,
öntudatlan ringani véled,
s illatodban alélni el.

*

Belülről vakít ismerős fényed,
felnyílik lassan nehezült szemem,
oly idegen minden körültem,
sorsom óvó kezedbe teszem.

*

Légy a vágyakozó Kedvesem,
légy a részem,
légy a hisztiző, depis, magát sem találó,
szenvedélytől égő, reményvesztettségével reményt adó,
csókolni vágyó, esztelenségbe velem süllyedő,
végtelenbe céltalan bámuló,
ringó fürtjeit nyakamba csorgató,
testemhez remegve olvadó,
szívemet megmozgató,
de mégis kicsiny,
tenyeremben elférő mindenségem!

2 megjegyzés:

Kata írta...

Már írtam másutt: Szívesen őrizgetném ezeket a "Töredékek"-et a fiókomban, névre szólóan, csókkal lepecsételve... ;)
Végül kinek a fiókjába került?

Aurora Irrealis írta...

Csak a sajátomban porosodik... ;-) Illetve olvasgatásotokkal tartjátok életben!