2009. február 5., csütörtök

Eljön... II.


És eljött, mikor már azt hitted,
békével zárulhat e költemény.
Megnyugtatva ringó szívdobbanás,
szép szavakba oltott vak remény.

Aztán eljött, hogy végre felnőttél,
s már megveted minden vágyad,
mivel csak vágytól-vágyig éltél,
nyugalmad egy ágyban sem találtad.

Eljött, mikor gyűlölöd a tested,
magad maradsz az őrület ellen,
szárnyaló gondolat akarsz lenni,
felülemelkedve, tisztán a szellem.

Eljött, hogy megérett szándékod,
vágyától rothadó gyümölcse,
ernyedten szemlélve önmagát,
hullik le, életed fájának tövébe...

Nincsenek megjegyzések: