2009. január 30., péntek

Eljön...



Eljön az önkritika ideje,
egyszer mindenkinél.
Sóhajtva zuhan a mélybe,
egyszer minden, mi él.

Eljön, hogy térdre hullunk,
sírva tárjuk karunk az égre,
mert bántottam és bántottak,
de rendezem a számlát végre.

Eljön, mikor megszakad a szív,
mert nincs már ki visszatart.
Sajnálod önző önmagad,
pedig létezni, nem is ő akart.

Eljön, hogy elfogynak a szavak,
a fájdalom testvérként ölel,
bezárom csöndben könyvemet,
lámpásom békével oltom el...

Nincsenek megjegyzések: